A webáruházban az Ön számára is hatékony működéséhez kétféle sütit használunk.


Szükséges cookie-k - Ezek a cookie-k segítenek abban, hogy a webáruház használható és működőképes legyen, ezért ezeket nem lehet letiltani.


Marketing cookie-k - Ezek a cookie-k segítenek abban, hogy az Ön érdeklődési körének megfelelő reklámokat és termékeket jelenítsünk meg a webáruházban. Ezeket a cookie-kat le tudja tiltani, de kár lenne, mert egy csomó jó dologról maradna le.

Részletesebb információ az Adatkezelési tájékoztatónkban.


Kérjük ha egyetért, kattintson az ELFOGADOM gombra, ha változtatni szeretne ezen, akkor a Beállítások módosítása gombra. Köszönjük!

Menü

A Barackvirág pavilon titka

A Barackvirág pavilon titka

9

 

 

A csábítás művészete

 

 

Egy héttel később, öt nappal az én „nagy napom” előtt, igazgyöngy behívott a szobájába, hogy néhány tanáccsal lásson el az utolsó pillanatokban, mielőtt még a felhők és az eső táncára kerülne sor.  Amikor leültem nála, jelentőségteljesen pillantott rám. – Xiang Xiang, jobb lenne, ha alaposan felkészülnél Fung nagymester fogadására, mert ô hamarosan eljön, hogy felhasítsa a dinnyédet. nehogy már az első alkalommal magadra haragítsd őt, különben nagyon nagy bajba kerülsz. nemcsak Mama és De fog kegyetlenül megbüntetni téged, de Kung nagymester is bosszút áll rajtad, mert nagyon sok pénzt fizetett érted.

Igazgyöngy elmondta nekem, hogy ha egy vendég csalódik egy lány szolgáltatásában, akkor „összezúzza a barlangot” – vagyis tönkreveri a bordélyt –, és akkor minden kárt a szerencsétlen lánynak kell kifizetnie.  Némi csönd állt be közöttünk, és nekem az járt a fejemben, amit a kísértetjárta kertben láttam pár nappal korábban, és a fülem hegyéig elvörösödtem.

– Mi az Xiang Xiang?

Úgy éreztem, mintha egy szentjánosbogár akadt volna a torkomon. – kérdezni szeretnél tőlem valamit?

Végül csak suttogni tudtam. – igazgyöngy nővérem… az a férfi a kertben… Jiang Mou volt?

 

Nővérem riadtan pillantott rám. – Xiang Xiang, légy elővigyázatos, mit mondasz! Erről senki sem tudhat.

Bólintottam. – Szándékosan hagytad, hogy tavaszi Hold és én nézhessünk benneteket?

Igazgyöngy elmosolyodott, és nagyon titokzatosan tekintett rám feldíszített lámpájának sárga fényében.

– Ezek szerint szereted Jiang Mout? – Hallgatását helyeslő válasznak vettem. – Akkor miért nem mész hozzá, és hagyod el a Barackvirág pavilont?

– Mert ô szegény és már nős. – igazgyöngy felsóhajtott, miközben gyönyörű jade karkötőjével játszott szórakozottan. – nem gondolj szerelemre, Xiang Xiang. A szerelem semeddig sem tart; gondolj inkább az örömre.

– De az se tart sokáig.

– De legalább utána nem marad fájdalom a szívünkben. – nővérem az órára pillantott. – Jobb lesz, ha nyomban nekifogunk a leckének. Igazgyöngy hagyta, hogy odaüljek mellé a fésülködőasztal elé.

– Xiang Xiang – mondta, és kettőnk tükörképét nézte a tükörben –, tudsz már a felhőkről és az esőről mindent?

Bólintottam.

Nővérem tovább folytatta. – A legfontosabb dolog az incselkedés és a csábítás. Mert ha túl gyorsan megadod ezeknek a chou nanreneknek  azt, amit akarnak, akkor csalódottak lesznek. ne feledd, hogy a feleségeiknek ugyanolyan cinóbervörös résük van, mint nekünk. csakhogy

mi ismerjük a kacérkodás művészetét, és fel tudjuk őket izgatni. nem

csak azzal hozod őket izgalomba, ahogyan kinézel, hanem a mozdulataiddal

– még azzal is, ahogyan alszol.

 

– De igazgyöngy nővérem, ha alszunk, akkor nem mozgunk.

– csakhogy mi színleljük az alvást. nem hallottad azt a mondást,

hogy „a vadalma alszik tavasszal”? ez azt jelenti, hogy a szép nő csábítóan

alszik. És a tavasz a nyitja mindennek…

– Miért?

– Mert a tavasz a vágy évszakja, amikor a szerelem születik!

110

 

 

 

 

igazgyöngy álmodozón nézett a tükörbe, ajkát résnyire nyitotta,

majd a nyelvével megnedvesítette a felső ajkát – olyan volt, akár

egy friss, harmatos rózsabimbó. – Mi nővérek jó szakácsok vagyunk,

akik öt ízt keverünk össze harmonikusan, hogy finom levest kapjunk.

 

 

– Szeretem a levest.

– Xiang Xiang, nem légy ilyen értetlen, jó? Mielőtt idejöttél

a Barackvirág pavilonba, nem csináltál mást, csak tanultál. De ennek

most nem sok hasznát veszed.

álmodozó pillantást vetettem rá: – A szüleim mindig is azt akarták,

hogy én legyek az első női zhuang yuan. vagyis kiválóan teszem le

a vizsgáimat, és a császár ad nekem állást.

 

igazgyöngy szánakozva nézett rám, majd kissé élesebb hangon

azt mondta: – Én is egyetemi szinten tanítom meg neked, hogyan

kell elcsábítanod azokat a chou nanreneket. Már el is felejtetted, hogy

a jövő héten lesz az első „vizsgád” Fung nagymesterrel?

 

Aztán tovább folytatta. – A nő legcsábosabb eszköze a szeme.

 

– igazgyöngy lesütötte a szemét, és a szemhéja alól pillantgatott rám.

A pupilláit mintha üvegmázzal vonták volna be. lassan körbeforgatta

a szemét, mintha részeg lenne. olyan mágneses vonzerő áradt

a pillantásából, hogy szinte megbűvölt engem is, ahogy a szeretőjével

tette a kertben. Éreztem, hogy elvörösödik az arcom.

– Xiang Xiang, a múltkor azt mondtad nekem, hogy az apád kung

fut tanult.

Bólintottam.

 

– Akkor úgy gondolj a szemedre, mint a szexuális kung fu legfontosabb

fegyverére. támadj, akár egy tigris, és visszakozz, akár egy szúz.

Miközben megpróbáltam megemészteni a szexuális kung fu receptjét,

igazgyöngy újabb tanácsokkal látott el. – Mindig legyen izgató a

pillantásod. nincs rosszabb a kifejezéstelen szemeknél, azok olyanok,

akár a döglött halaké.

 

Felkacagtam.

nővérem korholó pillantást vetett rám. – Xiang Xiang, úgy kell

a vendégeidre nézned, hogy egész testükben megborzongjanak, és ne

 

111

 

 

 

 

legyen erejük ellenállni neked. természetesen ha a vendég a szerény,

tartózkodó nőket kedveli, akkor színleld a szelídséget, és időről időre

vedd le róla a tekintetedet. ezért vannak a pekingi operákban…

Xiang Xiang, figyelsz te egyáltalán rám?

 

– papa! – kiáltottam fel, és könnyekben törtem ki, majd kifutottam

igazgyöngy szobájából.

A következő délután, amikor ismét felkerestem igazgyöngyöt a szobájában,

nővérem nem hozta szóba előző napi érzelmi kitörésemet. teát

öntött nekem és magának, és a gondolatainkba merülve szürcsöltük a

frissítő italt. Ô is az apámra gondolt vajon? Mindig is tudni szerettem

volna, hogy mi jár igazgyöngy fejében. Ugyanakkor nagyon kedves

volt hozzám, de olyan titokzatos, mint guan Yin feje körül a glória.

 

igazgyöngynek ezen a napon nem volt sok kedve a tanításhoz.

Hosszú ideig melengette a kezében a csészéjét, mielőtt felállt

a kanapéról. – Ma arra foglak megtanítani, hogyan kell járnod.

ne feledd, hogy soha ne siess, hanem mozogj lassan, nézd csak

így, ahogy én. – És akkor elkezdett kicsiket lépegetni a szobában.

– ezt az aranylótusz kis lépéseinek hívják. képzeld el, hogy a

lábad alatt lótuszok virágzanak, vagy a széllel hajladoznak az alkonyatban.

 

 

Behunytam a szemem, és igyekeztem magam elé képzelni, amit

igazgyöngy mondott. De nekem csak az anyám az apám jelent meg

előttem, és én eveztem a lótuszokkal benőtt nyugati-tavon a csónakban,

amelyben ők is benne ültek. Mama nagyon csinos és boldog volt,

kihajolt a csónakból, és széthajtotta a leveleket, papa pedig leszakított

nekem egy virágot, és beletűzte a hajamba, amit a naplemente aranyos

színűre festett…

 

ekkor igagyöngy nekitámaszkodott a falnak. – Amikor állsz, kissé

hajolj előre. És a testednek állandó mozgásban kell lennie, a hátad

hullámozzon, az ujjaiddal morzsolj egy zsebkendőt vagy simítsd végig

a fogaidat, a szemeddel nézz körbe.

 

Feltört belőlem a kérdés: – igazgyöngy nővérem, teljesen össze

vagyok zavarodva. Az anyám pont az ellenkezőjét tanította ne

 

 

112

 

 

 

 

kem. Arra figyelmeztetett, hogy soha ne billegtessem a testem, mert

az nem illik egy hölgyhöz. Azt szokta mondogatni nekem, hogy

„A himbálódzó falevelek leesnek a fáról; a himbálódzó nőknek rossz

sorsuk lesz”.

 

igazgyöngy nagyot sóhajtott. – igen, az anyádnak igaza volt. De mi

nem vagyunk hölgyek, mi csak szajhák vagyunk.

 

Hosszú, szomorú csend telepedett közénk.

 

nővérem a lábamra pillantott. – Xiang Xiang, a tested egyetlen

hibája a lábad; egy kicsit nagynak tartom őket.

 

Azonnal az asztal alá csúsztattam a lábamat.

 

– nagyon jó! Mindig rejtsd el a lábad! De ne feledkezz meg arról,

hogy azt, ami szép rajtad mutasd meg. például ha valakinek szép

felsőteste van – és ekkor igazgyöngy saját magára mutatott –, mint

például nekem, akkor mindig hajoljon előre egy kicsit. ez „a test felkínálása

a Dharmának”. igazgyöngy belecsípett az arcomba. – Xiang

Xiang, az egyetlen fegyverünk, amivel hatalmunkban tarthatjuk

a férfiakat, a szex. Még ha a legrútabb férfival is szexelsz, aki már

fél lábbal a sírban van, akkor is a legjobbat kell kihoznod magadból, és

úgy kell cselekedned, hogy a vendéged a mennyekben érezze magát.

ne feledd, amiket tanítok neked, mert csak így lehet belőled ming ji,

vagyis rajongott kurtizán, amíg csak élsz.

Határozottan bólintottam.

 

nővérem újra odaült mellém. – Xiang, Xiang, észrevetted már,

hogy a mi országunkban semmit nem fejeznek ki egyenes úton, hanem

mindig szövevényesen és kerülő utakon juttatják kifejezésre

a mondandójukat?

 

válaszolni akartam neki, de igazgyöngy csendre intett. – Kínában

a folyosók sem egyenesek, hanem kanyargósak. kipillantott az ablakon.

– ezért amikor sétálunk, akkor mindig izgatottan várjuk, mibe

botlunk majd bele: egy hold alakú kapuba, ami egy bambuszliget közepén

áll, vagy egy kicsiny, dísztök alakú nyílást fedezünk fel a sövényben,

amin keresztül a ködbe burkolódzó távoli hegyekre nyílik kilátás.

 

Most is hevesen bólogattam, majd igazgyöngy elővette a qint, és

letette az asztalra. Szembe ültem vele, és a szívem megtelt örömmel.

 

113

 

 

 

 

– nézd, Xiang Xiang – mondta nővérem –, a qin muzsikája is kanyargós.

Most igazgyöngy végighúzta az ujjait a hangszeren. – ezt a pengetést

úgy hívják, hogy „a szöcske hívja az őszt”. Amikor a szöcske

összedörgöli a szárnyait, akkor ilyen hosszasan hallható hangot ad ki.

 

– nővérem megint végighúzta az ujjait a húrokon. – És ezt a hangot

pedig úgy nevezik hogy „a majom ugrál a fán”, mert a majom hol

felugrik, hol pedig megkapaszkodik az egyik ágban.

végül rátette a kezét a húrokra, hogy elhalkuljanak. – És mivel

ilyen szépen kanyarognak a qin dallamai, a hangok hosszan visszhangoznak

a szívedben… Bárcsak ugyanilyen hatással lehetnénk mi is

a férfiakra! – vágyakozással teli mosoly jelent meg az arcán. – Akkor

minden büdös és rothadt férfi a lábunk elé öntené dagadó zsebéből

a pénzt. különben miért nem maradnak otthon, és basszák meg a saját

feleségüket, ami ingyen van?

 

kuncogni kezdtem, de közben fogalmam sem volt, hogy mit jelent

az, hogy ingyen megbaszni a feleséget.

 

igazgyöngy feddőn pillantott rám. – Xiang Xiang, bár mi felnézünk

azokra a tisztességes nőkre, tudod, hogy ők miért irigyelnek minket?

 

 

– persze, hogy tudom, igazgyöngy nővérem, mert te sokkal gyönyörűbb

vagy náluk, és sok csinos ruhád és szép ékszered van.

– Xiang Xiang, igaz, amit mondtál, de ennél többről van szó. ezek

a tisztességes asszonyok titokban csodálnak minket. Mert mi megmutathatjuk

a szépségünket szívünk választottjának anélkül, hogy

a zsémbes konfuciánus férjek megdorgálnának minket. Amellett te is

ismered a közmondást: „Ahhoz, hogy egy nő erényes legyen, nem

kell semmihez sem értenie.” De mi nem vagyunk erényesek, ezért

művelnünk kell képességeinket, és meg kell őket mutatnunk a világnak.

A férfiaknak azért van szükségük a feleségükre, hogy gyermekeket

szüljenek nekik, viszont miránk is szükségük van, hogy

megkapják tőlünk azt, amit a sárga, ráncos arcú nejeiktől nem kapnak

meg – mert mi felkavarjuk a szívüket, feltüzeljük az érzékeiket,

a zenénkkel, a táncunkkal és a festményeinkkel tápláljuk a lelküket.

114

 

 

 

 

lehet, hogy megvetnek bennünket, de nekünk nem kell ostobának

tettetnünk magunkat, mint a feleségeiknek otthon.

 

ekkor pajkosan rám mosolygott. – Én fel tudok izgulni, és bármelyik

férfival fel tudom kavarni a felhőket és az esőt, míg azok az asszonyok

csak egyetlen férfihoz ragaszkodhatnak, még akkor is, ha már

meghalt! – Alighogy befejezte a mondatot, vidám kacagásban tört ki,

mintha olyan nagy boldogság lenne prostituáltnak lenni!

 

Én is vele nevettem. Addig kacagtunk, amíg kicsordult a könnyünk,

és levegő után kapkodtunk.

 

Amikor lecsillapodtunk, igazgyöngy intett nekem a jade karkötős

kezével: – Most tartsunk egy kis szünetet.

 

Annyira nyugtalan voltam, hogy úgy éreztem, ki kell mennem az udvarra.

De esett az eső, ezért csak kilestem a rácson, és figyeltem, ahogy

a kövér vízcseppek ráhullanák a buja levelekre. pár perc múlva elállt

az eső, akkor kimentem és sétáltam kicsit a kanyargós ösvényen Aztán

leültem egy kőpadra a kis pavilonban, és kikémleltem egy váza alakú

nyíláson abban a reményben, hogy majd egy távoli, ködbe burkolódzó

hegyet pillantok meg.

 

Aztán éhes lettem, és a konyha felé vettem az irányt. Amikor átléptem

a küszöböt, finom illat csapta meg az orromat. Ah ping

azonban nem volt sehol. Az éhség belemart a gyomromba, ezért

odamentem a fortyogó üsthöz, és a tartalmából kikanalaztam egy

adag ételt egy tányérba, majd belekóstoltam, és élvezettel nyeltem

a finomságot.

 

Amikor hangosan szürcsöltem, Ah ping beviharzott a konyhába.

 

Felpillantottam rá. – Ah ping, ez nagyon jó! valami újdonságot

készítettél?

 

legnagyobb meglepetésemre elfehéredett az arca.

 

– valami baj van?

A szakácsnő nem válaszolt, de folyton a fejét rázta.

incselkedni kezdtem vele. – ez valami igazi különlegesség lehet,

amit egy fontos vendégnek készítettél, igazam van? De ne aggódj,

csak egy kicsit vettem belőle. nagyon ízletes. Mondd csak, mi ez?

 

115

 

 

 

 

Az asszony még mindig nem akart válaszolni nekem, odament

a mosogatóedényhez, és tisztítani kezdte a lábosokat.

 

Folytattam az evést egy darabig, majd egy gondolat hasított az

agyamba. – tudod, hol van guigui? Szeretnék adni neki is ebből

a finomságból.

 

Ah ping kerülte a tekintetemet, és az előttem lévő tányérra mutatott,

azután a hasamra bökött.

 

– De hol van guigui?

Megint mutogatni kezdett, de ezúttal hevesebben és nyomatékosabban.

Beletelt pár másodpercbe, amíg a bomba felrobbant. – Úgy érted,

hogy…

Bólogatni kezdett, és közben törölgette az edényeket. Aztán vizet

öntött egy óriási edényből a mosogatóba. A konyhát hamarosan betöltötte

a víz locsogásának a hangja. könnyek patakzottak végig az

arcomon. – te megfőzted guiguit?

 

A szakácsnő még mindig bólogatott, és csak az edényekkel foglalatoskodott.

 

 

– ó, hogy tehettél ilyet? Undorító szörnyeteg vagy!

ekkor nagy zajt csapott a lábasokkal.

– ó, jóságos ég, te megfőzted guiguit, én meg megettem őt!

kirohantam a konyhából, és addig hánytam, amíg már nem jött

más a gyomromból, csak epe. Aztán szívből zokogni kezdtem. – ó,

guigui, annyira sajnálom. Honnan tudhattam volna, hogy Ah ping

megfőzött téged? nem tudtam, hogy ez te vagy!

 

Amikor kisírtam magam, elővettem guan Yin-medálomat, és

hosszú imát mormoltam. először azt kértem a kiskutyától, hogy bocsásson

meg nekem, aztán az istennőhöz könyörögtem, hogy küldje

a kis állatot a nyugati paradicsomba, ahol hamar újjászülethet emberként,

és ismét itt lehet velem.

 

Az ima megnyugtatott és lecsillapított. lábam igazgyöngy szobájához

vitt. Miután leültem mellé a kanapéra, sírásban törtem ki.

 

– igazgyöngy nővérem…

– valami baj van, Xiang Xiang?

116

 

 

 

 

Megint zokogásban törtem ki.

igazgyöngy előhúzott egy zsebkendőt, és letörölte az arcomat.

 

– kérlek, mondd el nekem, mi történt.

– Ah ping néni megfőzte guiguit, én meg megettem őt!

legnagyobb meglepetésemre igazgyöngyöt nem sokkolta a hír.

kissé összekócolta a hajamat. – Sajnálom. De miért etted meg?

 

– Mert nem tudtam, hogy ô van a tányéromban! – motyogtam

neki nagy szipogva.

– ez nem nagy ügy.

könnyáztatta szemmel néztem rá. – Még hogy nem nagy ügy!

– itt gyakran megfőzik a kiskutyákat. A vendégek azt hiszik, hogy

a kutyából készített erőleves megerősíti a jade botjukat.

– ó, jóságos ég, ez annyira gusztustalan! Hiszen azok a kiskutyák

még csak bébik!

igazgyöngy a karjába vett. – Xiang, ebben a házban ennél

sokkal szörnyűbb dolgok is történnek.

 

117

 

 

 

 

Tartalomhoz tartozó címkék: keleti irodalom