12. FEJEZET
Hogyan őrizzük meg a szerelem varázsát?
A szerelmi kapcsolatok egyik paradoxona, hogy amikor min-
den a legnagyobb rendben van, amikor úgy érezzük, hogy
szeretnek bennünket, egyszer csak fölfedezzük, hogy érzelmileg
épp eltávolodni készülünk párunktól, vagy korántsem szeretettelien
válaszolunk közeledésére. Valamennyinknek ismerős
lehet az alábbiak közül néhány példa:
1. Imádja a párját, azután egy reggel egyszer csak arra ébred,
hogy kellemetlenül érzi magát, és minden ok nélkül haragszik
rá.
2. Ön szeretetteljes, türelmes, elfogadó, majd egyik napról a
másikra követelődző és elégedetlen lesz.
3. Egyik nap még el sem tudja képzelni, hogy többé ne szeresse
párját, azután másnap összevitatkoznak, s Ön máris a válást
fontolgatja.
4. Párja épp valami kedves figyelmességgel lepi meg, Ön azonban
hirtelen öröm helyett haragot érez olyan események
miatt, amelyek a múltban azt mutatták, hogy az illető nem
igazán törődik Önnel.
5. Vonzónak találja párját, majd egyszer csak úgy érzi, hogy
szinte zsibbadásig közömbös a jelenléte.
259
6. Ön boldog a párjával, azután hirtelen elbizonytalanodik, és
úgy érzi, sosem fogja megszerezni, amit akar.
7. Magabiztosan azt érzi, hogy a párja szereti Önt, majd hirtelen
kétségbe esik, és azt képzeli, el fogják hagyni.
8. Ön odaadó szerelmes, aztán hirtelen visszahúzódó, igazságtalan,
kritikus, dühös vagy hatalmaskodó lesz.
9. Vonzódik párjához, amikor azonban az is elkötelezi magát Ön
mellett, hirtelen elveszíti érdeklődését, és másokat izgalmasabbnak
talál.
10. Vágyik a szerelmi együttlétre párjával, amikor azonban az
kívánja Önt, hirtelen az egésztől elmegy a kedve.
11. Jól érzi magát a bőrében, élvezi az életet, azután egyik pillanatról
a másikra értéktelennek, elhagyatottnak, mindenre
alkalmatlannak érzi magát.
12. Remek napja volt, alig várja, hogy találkozzák a párjával,
amikor azonban ez megtörténik, ô tesz vagy mond valami
jelentéktelen apróságot, amitől Ön hirtelen csalódott, lehangolt
lesz, úgy érzi visszautasították, fáradt vagy érzelmileg
egészen messzire került.
Talán azt is észrevette, hogy időnként a párja is átmegy ezeken
a változásokon. Olvassa el még egyszer a fenti felsorolást. Igyekezzen
visszaemlékezni azokra a pillanatokra, amikor úgy érezte,
hogy párja hirtelen elveszítette azt a képességét, hogy szeretettel,
szerelemmel forduljon Ön felé. Nyilván volt már ilyenre
példa. Igen gyakori eset, hogy két ember érzelmei, akik őrülten
szeretik egymást, egyik pillanatról a másikra hirtelen gyűlöletbe
csapnak át, és veszekedni, sőt akár verekedni kezdenek.
E hirtelen változások nagyon megzavarják az embert. Ha nem
értjük meg, mi rejlik mögöttük, úgy érezzük, lassan meg fogunk
őrülni, vagy pedig –tévesen –azt hisszük, hogy elmúlt a szerelem.
Szerencsére azonban erre is a magyarázat.
A szerelem előhozza régi megoldatlan érzéseinket. Az egyik
nap úgy érezzük, a másik is szeret, másnap azonban félni kezdünk
attól, hogy higgyünk a szerelemben. Régebbi visszautasítá
260
sok fájdalmas emléke hirtelen feltámad bennünk, amikor el kellene
fogadnunk párunk szerelmét, szeretetét.
E rossz érzések felbukkanásával hirtelen ingerültek, kritikusak,
sértődöttek, követelődzők, tompák vagy éppen dühösek leszünk.
Azok az érzések, amelyeket nem tudtunk kifejezésre juttatni
a múltban, hirtelen megszállják a tudatunkat – épp amikor biztonságban
éreztük magunkat. A szerelem hatására felengednek
a bennünk lévő, megfagyott, fájdalmas emlékek, és ezek a feldolgozatlan
érzelmek lassanként a felszínre emelkednek új kapcsolatunkban.
Amikor végre azt hisszük, hogy most már valóban önmagunk
lehetünk, a régi sebek fölszakadnak.
Ha sikerül jól kezelni e sebeket, sokkal jobban fogjuk érezni
magunkat, és képesek leszünk jobban felhasználni a bennünk lévő
alkotóerőt és szeretetet. Ha azonban veszekedni kezdünk, és
a párunkban keressük a hibát ahelyett, hogy múltunk sebeit azonosítanánk,
csak kiborulunk, és megint nem járunk a dolog végére.
A legnagyobb gond, hogy e régi emlékek rendszerint nem úgy
bukkannak elő belőlünk, hogy udvariasan bemutatkoznak, mondván:
„Jó napot kívánok, én vagyok az Ön feldolgozatlan érzelmi
problémája a múltból.” Amikor például valakiben a gyerekkor
elhagyatottság, visszautasítottság emlékei kezdenek előtörni,
rendszerint nem ezt érzi, hanem ehelyett azt, hogy éppen aktuális
partnere akarja elhagyni, visszautasítani. A múlt fájdalma rávetül
a jelenre. Apróságok, amelyekre különben ügyet sem vetnénk,
hirtelen rettentően tudnak fájni.
Bármilyen furcsán is hangozzék ez: a szerelem boldogságából
kitárjuk a lelkünk, mire mi fájdalmat kezdünk érezni.
Miért veszekszenek
a párok akkor is, ha semmi bajuk?
Rég elfeledettnek hitt érzéseink nemcsak akkor bukkannak elő
váratlanul, amikor szerelmesek leszünk, hanem más alkalmak
261
kor is, ha éppen jól érezzük magunkat vagy boldogok vagyunk.
Az ilyen kellemes időszakokban a párok egyszer csak megmagyarázhatatlanul
veszekedni kezdenek, noha minden jel szerint
nagyon is boldognak kellene lenniük.
Nagy összecsapás tör ki például közöttük éppen akkor, amikor
végre új lakásba költöznek, átrendezik a régit, részt vesznek egy
közeli ismerős ballagásán, esküvőjén, egyházi ünnepen. Épp
ajándékot kapnak, nyaralni vagy autókirándulásra indulnak, sikeresen
befejeznek egy fontos munkát. Karácsonyt vagy valami
évfordulót ünneplenek, elhatározza, hogy fölhagynak valami kellemetlen
szokásukkal, új kocsit vásárolnak, sikeresen módosítják
szakmai pályájukat, nyernek a lottón, sok pénzt keresnek, sok
pénzt költenek, vagy épp egy nagyot szeretkeztek.
E különleges alkalmakkor mindketten hirtelen megmagyarázhatatlan
hangulatváltozásokon mennek át. A váratlan és érthetetlen
kiborulások bekövetkezhetnek az esemény előtt, alatt és
után. Hihetetlen igazságokat tudunk meg magunkról, ha alaposan
végiggondoljuk az előbb felsorolt eseményeket, és eltűnődünk
azon, hogyan viselkedtek szüleink ilyen alkalmakkor, vagy mi
magunk miként éltük meg ezeket az eseményeket más párkapcsolatainkban.
A 90/100-as alapelv
Ha megértjük, hogyan kerülnek felszínre bennünk a múlt feldolgozatlan
érzelmei, azt is tudni fogjuk, miért sérthet meg bennünket
oly könnyen a párunk. Amikor valamitől kiborulunk,
érzelmeink 90 százaléka a múltunkhoz kapcsolódik, és szinte
semmi köze ahhoz, amit az okának vélünk. Általában fölháborodásunknak,
sértődöttségünknek alig 10 százaléka köthető a
jelen eseményeihez.
Lássunk egy példát: ha a párunk kritikus hangot üt meg velünk
szemben, ez megbánthat egy kicsit. De mivel felnőttek vagyunk,
262
képesek vagyunk belátni, hogy nem is így akarta, vagy hogy egyszerűen
rossz napja volt. Ez azután lehetővé teszi, hogy a bírálat
ne sújtson le annyira.
Máskor viszont nagyon is fájnak a keménye szavak. Ekkor
ugyanis régi sérelmeink éppen fölfelé tartanak a lelkünkben.
Ennek következtében érzékenyebbek vagyunk párunk bírálatára.
Fáj, amit mond, mert például gyerekkorunkban a szüleink kegyetlenül
kritikusan bántak velünk. A mai bírálat azért érint olyan
érzékenyen, mert fölébresztette múltbeli fájdalmunkat is.
Gyerekként még képtelenek voltunk fölfogni, hogy mi nem
tehetünk semmiről, és hogy szüleink elégedetlensége éppenséggel
az ô problémájukat takarta. Gyerekkorunkban min-
den bírálatot, elutasítást, felelősségre vonást a lelkünkre veszünk.
Amikor tehát e régi, feldolgozatlan érzések a felszínre törnek,
párunk esetleg súlytalan megjegyzéseit könnyen kritikának, elutasításnak,
felelősségre vonásnak tekintjük. Ilyenkor azután nem
felnőttként beszélünk egymással. A párunk személyében múltunk
kísérteteivel hadakozunk.
Hogyan segíthetjük egymást?
Amikor a férfiban előbukkannak az emlékek, rögtön irányt vesz
a barlangja felé. Ilyenkor rendkívül érzékeny, és a szokásosnál is
nagyobb szüksége van az elfogadásra. Amikor a nő szembeszül
múltbeli emlékeivel, önbecsülése csörömpölve hullik darabjaira.
Lemerül érzelmi hullámvölgyébe, és rengeteg gyengéd odafigyelést
igényel.
Ha képesek vagyunk ezt megérteni, jobban tudjuk kezelni
ezeket a régi érzelmeket. Ha párja kiborítja, ne támadjon mindjárt
neki! Először tegyen egy próbát azzal, hogy leírja az érzéseit.
A szeretetlevél felszabadítja fájó érzéseit, és múltbeli sebe begyógyul.
Az ilyen levelek segítik abban, hogy valóban a jelenre
263
figyeljen. Így nagyobb bizalommal, elfogadással, megértéssel,
több megbocsátással fog tudni válaszolni párja érzelmeire.
A 90/100-as alapelv akkor is segít, ha a párja viselkedik furcsán
Önnel szemben. Ha tudjuk, hogy a másikat ilyenkor a múltja
kísérti, az hozzásegíthet ahhoz, hogy megértsük, és mellette
álljunk e nehéz időszakában.
Így hát sose mondjuk párunknak, amikor látjuk, hogy a múlt
fájdalmai gyötrik, hogy emiatt viselkedik így. Ezzel csak rontunk
a helyzeten. Amikor ujjunkat egy vérző, nyílt sebbe nyomjuk,
közben legalább nem mondjuk a másiknak, hogy túlzás, ha
kiabál.
Amint fölfogtuk, miként jönnek elő a múlt árnyai, mindjárt
jobban megértjük párunk viselkedését: az is része a gyógyulásnak.
Hagyjunk időt neki, hogy megnyugodjék. Ha nagyon nehezére
esik meghallgatni, amit érez, javasoljuk, hogy írjon szeretetlevelet,
mielőtt megbeszélnénk vele, mi az, ami kiborította.
A gyógyító levél
Ha párunk kihoz a sodrunkból, írjunk neki szeretetlevelet, és
közben tegyük fel magunknak a kérdést: mi köze indulatainknak
a múltunkhoz. Észre fogjuk venni, ahogy előbukkannak a
múlt emlékei, és idővel rájövünk, hogy valójában apánk vagy
anyánk rossz lelkiállapotunk oka. Ilyenkor folytassuk az írást,
de a levelet már a szüleinknek címezzük. Azután írjunk magunknak
egy szeretetteli válaszlevelet, és azt mutassuk meg
párunknak is. Ha azt akarjuk, hogy társunk érzékenyebb legyen
múltbeli érzelmeinkre, tegyük számára érthetővé ezeket a fájdalmainkat.
Sosem azért vagyunk mérgesek, amiért hisszük. Miközben
szeretetleveleket írunk és föltárjuk saját érzéseinket, rá fogunk
döbbenni, hogy általában másért vagyunk mérgesek, mint amiért
hittük. Ha felismerjük és újra átéljük mélyen rejtőző érzelmein
264
ket, haragunk és bosszúságunk előbb-utóbb elenyészik. Amilyen
hirtelen lerohanhatnak bennünket ezek azok érzések, ugyanolyan
gyorsan meg is szabadulhatunk tőlük. Íme, néhány példa:
1. Jim egy reggel arra ébredt, hogy idegesíti a párja. Akármit csinált
is, zavarta Jimet. Miközben írni kezdett neki egy szeretetlevelet,
rádöbbent, hogy valójában az anyjára haragszik,
aki egész gyerekkorában uralkodott rajta. Ez csupán kósza
gondolatként merül föl benne, de azért gyorsan írt egy rövid
szeretetlevelet az anyjának. Írás közben képzeletben visszatért
gyerekkorába, és végigvette az idevonatkozó emlékeit. Amikor
befejezte, egyszer csak észrevette, hogy már egyáltalán nem is
idegesíti a párja.
2. Néhány hónapnyi boldog szerelem után Lisa hirtelen rengeteg
kifogásolni valót talált a párjában. Miközben szeretetlevelét írta
neki, rádöbbent, hogy valójában attól fél: nem érdemli meg
a férfit, és már nem is érdeklődik iránta igazán. Amint felismerte
mélyen rejtőző félelmeit, ismét szeretni tudta társát.
3. Miután este néhány kellemes, romantikus órát töltött együtt,
Bill és Jean másnap reggel rettenetesen összeveszett. Az egész
úgy kezdődött, hogy Jean kicsit megharagudott Billre, mert az
elfelejtett megcsinálni valami apróságot. A férfi pedig, ahelyett
hogy szokásos, megértő módján viselkedett volna, úgy érezte,
nem kellene kétszer mondani neki, hogy váljanak el. Amikor
írni kezdte szeretetlevelét, rájött, hogy valójában attól fél: Jean
elhagyja. Eszébe jutott, milyen rosszul érezte magát gyerekkorában,
amikor a szülei veszekedtek. Gyorsan írt egy levelet a
szüleinek is, és máris ismét tele lett a szíve szeretettel a felesége
iránt.
4. Tom, Susan férje, nagyon sietett, hogy határidőre be tudja
fejezni a munkáját. Amikor végre hazaért, otthon egy rendkívül
sértődött és dühös Susant talált. Az asszony részben
megértette, milyen rengeteg dolga van a férfinak, de érzelmileg
még mindig nem tudott úrrá lenni a dühén. Miközben
265
azonban írt a férjének egy szeretetlevelet, megértette, hogy
tulajdonképpen az apjára dühös, amiért az oly gyakran egyedül
hagyta rosszindulatú és szeretettelen anyjával. Gyerekkorában
tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezte magát, és ezek
az érzések most feléledtek benne. Ezért aztán írt egy szeretetlevelet
az apjának is, és Tom iránti dühe hirtelen el is tunt.
5. Rachelnak nagyon tetszett Phil, egészen addig, míg a férfi be
nem jelentette, hogy ô is szereti, és el akarja venni feleségül.
Rachel hangulata a következő napra hirtelen megváltozott.
Rengeteg kételye támadt, és már egyáltalán nem is érezte a
szenvedélyt. Ahogy elkezdte szeretetlevelét írni a férfinak, hirtelen
rádöbbent, hogy nem is rá haragszik, hanem a saját apjára,
aki közömbösségével gyakran megsértette az édesanyját.
Írt tehát egy szeretetlevelet az apjának is, és miután ezzel
megszabadult fájdalmas érzéseitől, hirtelen újra vonzónak találta
Philt.
A késleltetett válasz
Ahogyan a szeretet előhozhatja földolgozatlan érzéseinket,
ugyanez megtörténhet akkor is, ha megkapjuk, amit akarunk.
Emlékszem az estére, amikor ezt először felfedeztem. Sok-sok
évvel ezelőtt szerettem volna lefeküdni az akkori barátnőmmel,
neki azonban napokon át nem volt hozzá hangulata. A lelkemmel
ugyan nem, de a fejemmel elfogadtam a dolgot. Másnap
megint célozgattam rá, neki azonban még mindig nem volt
kedve. És ez így ment nap nap után.
Eltelt két hét. Már nagyon bántott az egész. Életemnek akkori
szakaszában azonban még nem tudtam, hogyan kell közölni az
érzéseimet. Ahelyett, hogy elmondtam volna neki, mi a bajom,
továbbra is azt színleletem, hogy minden rendben van. Legyűrtem
minden rossz érzésemet, és megpróbáltam szeretni a lányt.
A sértődöttségem azonban csak nôttön nőtt.
266
Mindent megtettem, amit csak tudtam, hogy örömet szerezzek
neki, és boldoggá tegyem, miközben egyre jobban fájt, hogy elutasít.
Ahogy eltelt a két hét, elmentem a boltba, és vettem neki
egy gyönyörű, nagyon drága hálóinget. Aznap este hazavittem, és
átadtam neki. A lány kinyitotta a dobozt és meglepődött. Nagyon
örült az ajándéknak, ám amikor megkértem, hogy próbálja föl, ô
megint azt felelte, hogy nincs olyan hangulatban.
Föladtam. Egyszerűen nem gondoltam többé a szexre. Beletemetkeztem
a munkába, és igyekeztem megölni a vágyaimat. A tudatom
azt diktálta, az a helyes, ha elnyomom minden érzésemet, így
a sértődöttségemet is. Újabb két héttel később azonban, amikor hazajöttem
a munkából, a lány egészen másképp fogadott. Nagyon
finom vacsorát készített, felvette a hálóinget, amelyet két hete vásároltam,
és mindent nagyon romantikusan elrendezett: gyertyák
álltak a szépen terített asztalon, halk zene szólt a háttérben.
Hirtelen előtört belőlem minden sértettségem. Magamban azt
gondoltam: „Na, most megfizetsz ezért a négy hétért!” Minden
indulat, amelyet négy héten át igyekeztem elnyomni, egyszerre felszínre
bukott. Rámordultam, hogy „nincs hangulatom a dologhoz”.
Később, miután már sokat gondolkoztam ezeken a kérdéseken,
rádöbbentem, hogy éppen az a pillanat váltotta ki belőlem
régi, fájdalmas érzéseimet, amikor ô meghittebbé akarta tenni
a kapcsolatunkat.
Amikor a sértettség feltámad
Ugyanezzel a jelenséggel több más helyzetben is találkoztam,
lelki tanácsadóként kifejezetten gyakran. Amikor az egyik partner
jó irányba akarna változni, a másik hirtelen közönyös lesz
vagy igazságtalan.
Amint Bill hajlandó volt megadni Marynek, amit az kért, az
asszony sértődött válasza így hangzott: „Már késő”. Vagy: „Na és
akkor mi van?!”
267
Sok-sok pár fordult meg nálam több mint húszévnyi házasság
után. A gyerekeik felnőttek, a maguk életét élték. És a nő ekkor
hirtelen válni akar. Az történt ugyanis, hogy a férfi fölébredt
Csipkerózsika-álmából, és rádöbbent, hogy meg akar változni.
Ezért a felesége segítségére lenne szüksége. Ahogy azonban elkezd
változni, és megadja párjának azt a szeretetet, amelyre az
húsz éve vágyott, hirtelen hideg elutasítás lesz a válasz.
Olyan ez, mintha a nő azt akarná, hogy a férfi most húsz évig
ugyanúgy szenvedjen, ahogy ú szenvedett. Szerencsére azonban
nem ez a helyzet. Ahogy megosztják egymással érzéseiket, és
amint a férfi megérti, mennyire elhanyagolta a felségét, fokozatosan
ô is elfogadja férje változásait.
Miért van szüksége az egészséges embernek is tanácsadásra?
Ahogy az embernek mind meghittebbek lesznek a kapcsolatai,
mind mélyebbről törnek elő fájdalmas érzései, így a szégyen vagy
a félelem. Mivel általában nem tudjuk, hogyan bánjunk ezekkel,
gyakran megoldhatatlannak látszó helyzetekbe keveredünk.
Ahhoz, hogy kijöjjünk belőlük, beszélnünk kell róluk a párunkkal.
Ebben azonban rendszerint meggátol a félelem vagy a szégyenkezés.
Ilyenkor azután depressziósak leszünk, félünk, unatkozunk,
megsértődünk, vagy egyszerűen minden különösebb ok
nélkül ránk tör a fáradság. Mind-mind azt jelzi, hogy ez a sok feldolgozatlan
érzés előjönne belőlünk, de valahol félúton elakad.
Ilyenkor ösztönösen vagy el akarunk rohanni a szeretet elől,
vagy káros szenvedélyeinkbe menekülünk. Pedig ez az a pillanat,
amikor dolgozni kellene az érzéseinken, nem pedig elmenekülni
előlük. Ha a lelkünk legmélyebb rétegéből bukkannak elő érzelmeink,
a legbölcsebb dolog, ha terapeutához fordulunk segítségért.
Amikor e mély érzések felszínre kerülnek, gyakran vetítjük rá
őket másokra. Ha régen nem éreztük úgy, hogy biztonságosan
kifejezhetjük érzéseinket szüleink vagy korábbi partnereink iránt,
most hirtelen azt hisszük, hogy képtelenek vagyunk azt érezni,
amit alig néhány napja, perce éreztünk a párunk iránt. E pillanat
ban, amikor vele vagyunk – függetlenül attól, ô mennyire segítőkész
– nem érezzük magunkat biztonságban.
Ez egy paradoxon: mivel az ember biztonságban érzi magát
párjával, legmélyebb érzéseinek módja nyílik a felszínre bukkanni.
Amikor azonban ezek a felszínre törnek, félni kezdünk és
képtelenek leszünk jelenlegi partnerünkkel megosztani azt, amit
érzünk. A félelem megbénít.
Ilyenkor rendkívül fontos, hogy legyen kihez fordulnunk segítségért.
Ha van a közelünkben valaki, akire nem vetítjük rá a
félelmeinket, képesek leszünk azokat feldolgozni, amikor felbukkannak.
Ezért van az, hogy időnként az egészséges emberek
is igénylik a terapeuta vagy tanácsadó segítségét. Ugyanilyen
hasznos lehet a csoportterápia is. A legjobb módja annak, hogy
megosszuk fájdalmas érzéseinket, ha olyanok társaságában vagyunk,
akiket nem ismerünk túl jól, ám mégis készek segíteni.
Amikkor feldolgozatlan érzelmeinket rávetítjük a párunkra,
az nem tud segíteni rajtunk. Az egyetlen, amit értünk tehet az,
hogy megért. Megértése segít kiszabadulni a múlt szorításából,
és szabad folyást enged a szeretetnek. Ennek varázsát pedig úgy
tudjuk megőrizni, ha rugalmasan alkalmazkodunk a szerelem
évszakaihoz.
A szerelem évszakai
Amikor szerelmesek leszünk, az olyan, mint a Tavasz. Úgy érezzük,
a boldogságunk örökké fog tartani. El sem tudjuk képzelni,
hogy egyszer majd nem szeretjük a másikat. Ez az ártatlanság
évszaka. Varázslatos időszak, amikor minden tökéletesnek tűnik,
és minden simán megy. Párunk tökéletesen illik hozzánk. Min-
den mozdulatunk közös és harmonikus, és együtt örvendezünk
a jó szerencsénknek.
Szerelmünk Nyara során már sejtjük, hogy párunk mégsem
olyan tökéletes, mint ahogy eredetileg gondoltuk. Dolgoznunk
269
kell a kapcsolatunkon. Társunk nemcsak egy másik bolygóról
jött, de ráadásul földi halandó, aki esendő, téved és hibázik.
Ilyenkor gyakran jelentkezik csalódásunk, frusztrációnk. Már
nem olyan könnyű szeretet adni, és megszerezni azt a szeretetet,
amelyre szükségünk van. Fölfedezzük, hogy nem vagyunk szüntelenül
boldogok, és nem mindig érezzük úgy, hogy szeretjük
a másikat. Egyszóval ez nem az eszményi szerelem, amelyről álmodunk.
Sok pár ezen a ponton feladja. Nem akarnak javítani a kapcsolatukon.
A valóságtól elrugaszkodva azt képzelik, hogy a szerelemben
mindig tavasznak kell lennie. Társukat hibáztatják, és
nem jönnek rá, hogy a szerelem nem mindig könnyű; néha
keményen kell dolgozni rajta a tuzforró napsütésben. A szerelem
nyári szezonjában szükség van arra, hogy tápláljuk párunk igényeit,
meg arra, hogy kérjük – és meg is kapjuk – a szeretetét. Ez
azonban nem megy magától.
Ha rendesen gondoztuk kertünket a nyár folyamán, kemény
munkánk eredményeként bő termésünk lesz. Amikor eljön az
ősz, átéljük az érett szerelmet, amely a másik tökéletlenségeit épp
úgy megérti és elfogadja, mint a sajátunkat. Ez a köszönet és az
érzelmek megosztásának évszaka. Mivel a nyár folyamán jól végeztük
a dolgunk, most megpihenhetünk és élvezhetjük a szerelem
gyümölcseit.
Ám az időjárás megint változik: eljön a Tél. Itt az idő a pihenésre,
a visszaemlékezésre és a megújulásra. Ez az az időszak,
amikor kapcsolatainkban előbukkannak feldolgozatlan, régi fájdalmaink,
és találkozunk árnyék-önmagunkkal. Ez az időszak
a magányos növekedés ideje, amikor sokkal inkább önmagunktól
kell elvárni a szeretetet és az önmegvalósítás képességét, mint
a párunktól. Ez a gyógyulás ideje. Ilyenkor bújnak vissza a férfiak
a barlangjukba, ilyenkor zuhannak a nők hullámvölgyük legmélyére.
Miután azonban szeretettel meggyógyítottuk magunkat a szerelem
hideg telében, ismét eljön a tavasz. Újra feltámad a remény,
270
a szerelem áldott érzése, és ismét számtalan lehetőséget hívogat.
Téli utazásunk ismét képessé tesz arra, hogy megnyissuk a szívünket,
és érezzük a szerelem tavaszát.
Sikeres kapcsolatok
Több ezer pár esetében voltam a tanúja annak, hogy átalakították
a kapcsolatukat – némelyikük a szó szoros értelmében egyik
napról a másikra. Eljöttek szombaton valamelyik hétvégi kapcsolat-
szemináriumomra, és vasárnap vacsoratájban már ismét
szerették egymást. Ha sikeresen alkalmazza mindazt, amit ebben
a könyvben olvasott, és nem felejti el, hogy a férfiak a Marsról,
a nők pedig a Vénuszról jöttek, ugyanilyen sikerrel járhat.
Ne feledje azonban, hogy a szerelemnek évszakai vannak!
A tavasz gyönyörű, ám nyáron keményen kell dolgozni. ősszel
valamennyien nagylelkűnek és boldognak érezzük magunkat, a
Tél eljöttével viszont elfogyni látszanak tartalékain. Az a tudás,
amelyre nyáron van szükségünk a kapcsolataink javításához,
könnyen kimegy a fejünkből. Az ősszel érzett szerelem könnyen
elvész a tél folyamán.
A tanuláshoz nemcsak az új tények, adatok megismerésére és
alkalmazására van szükség, hanem arra is, hogy néha elfelejtsünk
mindent, azután emlékezzünk rá megint. E könyvből csupa
olyasmit tanult meg, amire a szülei nem tanították. Nem tehették,
mert ők sem tudták. Most azonban, hogy Ön tudja, kérem, legyen
realista! Engedje meg magának, hogy néha tévedjen, hibázzon!
Az oktatáselmélet tudománya azt állítja: ahhoz, hogy valami
újat megtanuljunk, kétszázszor kell meghallgatnunk. Nem várhatjuk
el tehát önmagunktól – vagy a párunktól –, hogy e könyv
minden sorára emlékezzünk. Legyünk türelmesek. Időbe telik,
míg ezeket a gondolatokat beépítjük az életünkbe.
Nemcsak arra van azonban szükségünk, hogy kétszázszor halljuk
az újat, hanem arra is, hogy elfelejtsük, amit a múltban megtanultunk. Nem nulláról indulunk ugyanis: „beprogramoztak”
bennünket már a szüleink, a kultúra, amelyben felnőttünk, valamint
múltbeli, fájdalmas tapasztalataink. Ne ijedjünk hát meg, ha
néha eltévedünk.
Legközelebb, amikor idegesíti a másik nem, jusson eszébe,
hogy a férfiak a Marsról, a nők pedig a Vénuszról jöttek. Ha min-
den mást elfelejt ebből a könyvből, és nem emlékszik semmire,
csak arra, hogy a két nem különbözik egymástól, már akkor is
szeretetteljesebbek lesznek a kapcsolatai. Ha fokozatosan megszabadul
az előítéleteitől, és megtanulja valóban azt kérni, amit
akar, megalkothatja azt a szeretetteljes kapcsolatot, amelyre vágyik,
amelyre szüksége van, és amelyet érdemel!
272
